A kültéri aljzatkiegyenlítés minden kültéri burkolás nulladik lépése, hiszen ennek köszönhetően érhetjük el, hogy olyan kellően sima, hézagoktól és repedésektől mentes felület álljon rendelkezésre, amelyen aztán el tudod kezdeni a felület burkolását. Mint minden építőipari munkafolyamat, a kültéri aljzatkiegyenlítés is tervezéssel kezdődik, majd a megfelelő minőségű és mennyiségű fagyálló kültéri aljzatkiegyenlítő beszerzése után munkához is láthatsz. Feltéve, hogy van valamennyi tapasztaltod az ilyen feladatokban, ugyanis minimális szakértelmet ennek elvégzése is megkövetel. Nézzük is meg, mire kell figyelned kültéri aljzatkiegyenlítés során!
Miben más a kültéri aljzatkiegyenlítés, mint a beltéri?
Alapvetően nagy különbség nincs a felhasznált anyagok vagy a szükséges módszerek tekintetében. Kültéren azonban mindig eltérőek az időjárási körülmények – az általában közel állandó beltéri hőmérséklettel szemben olyan anyagot kell használni, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak. Ezért is szükséges a fagyálló kültéri aljzatkiegyenlítő használata, amely nem csak a téli mínuszokban, de a nyári kánikulában is „állja a sarat”. Másik fontos különbség, hogy beltéren szinten egy teljesen sima, egyenes felület a cél, amelyre aztán majd a laminált padló, járólap vagy éppen padlószőnyeg kerül. Kültéren ezzel szemben meg kell oldani a csapadék elvezetését is. Ezért azt szokták tanácsolni, hogy a kinti felületnek legyen legalább 3 százalékos leejtése, értelemszerűen a háztól ellentétes irányba. Ezeket leszámítva szinte nincs különbség a két felület kiegyenlítése között.
Hogyan kell használni az aljzatkiegyenlítőt?
Először is fel kell mérned, hogy egyáltalán szükséges-e az aljzatkiegyenlítés. Ha repedések, felületi egyenletlenségeket észlelsz, akkor mindenképpen szükséges lesz a fagyálló kültéri aljzatkiegyenlítő használata a sima és egyenletes felület eléréséhez. Szinte bármilyen szaküzletben beszerezheted az ehhez szükséges anyagokat, felszereléseket, hasznos tanácsot kaphatsz az ott dolgozó személyzettől. Érdemes lehet fénykép formájában is magaddal vinni a megdolgozandó aljzatot és pontosan felmérni, hogy mekkora területre lesz szükséges az aljzatkiegyenlítő használata.
Hogyan kell használni a fagyálló kültéri aljzatkiegyenlítőt? Valóban „önterülő”?
Bár gyakran találkozni az önterülő aljazkiegyenlítő kifejezéssel, ez talán egy kicsit félrevezető. Nem csupán arról van szó, hogy a megfelelő arányban ki kell keverni, ki kell önteni aljzatra majd nem kell mást tenni, mint várni, hogy megkössön. Valamilyen szintű szakértelem szükséges hozzá, így ha bizonytalannak érzed magad, mindenképpen érdemes szakember vagy legalább egy hozzáértő ismerősöd segítségét kérned. Nekik valóban nem lesz bonyolult és hosszadalmas folyamat, magadnak viszont sok kellemetlenséget okozhatsz a későbbiekben, ha nem kellő szakszerűséggel jártál el.
Először is szükséges lesz a felületet portalanítani, amennyire lehetséges, majd alapozni, enélkül ugyanis túl hamar fog megkötni, nem lesz idő a megfelelő elegyengetésre. Itt is oda kell figyelni, hogy nedvszívó vagy nem nedvszívó felületen kívánod alkalmazni. Fontos, hogy egy felületre egyetlen öntéssel vidd fel az anyagot. Gyorsan kell dolgozni, mert az aljzatkiegyenlítő is gyorsan köt. A szintezéshez a legjobb, ha glettvasat vagy simítót használsz, amellyel szépen elegyengeted a kikevert anyagot az aljzaton, majd egy tüskés hengerrel érdemes átmenni az egész felületeten, hogy ne maradjanak beszorult légbuborékok.
Ha ezt is megvan, akkor száradást követően (ami jellemzően pár óra, de a termék leírása minden esetben tartalmazza) kijavíthatod az apróbb egyenletlenségeket. Úgy tartja a mondás, hogy akkor jó, ha az aljzatkiegyenlítő felület vastagsága nem haladja meg a 2,5 centimétert. Bár az anyag nem teljesen önterülő, lényegesen könnyebb vele dolgozni, mint korábban. Ha jó szemmértékkel, biztos kézzel, precízen és valamennyi tapasztalat birtokában jársz el, akkor a megfelelő kültéri aljzatkiegyenlítés korántsem lehetetlen!
