A gyorskötő aljzatkiegyenlítő, önterülő beton vagy éppen önterülő aljazkiegyenlítő kifejezésekkel sokszor sok helyen találkozhattunk már, különösen, ha építkezéssel vagy lakásfelújítással kapcsolatban kerestünk hasznos tippeket, megoldásokat. A sima és egyenlőtlenségektől mentes aljzat elérése szempontjából remek megoldást kínál ez a megoldás, hiszen a megfelelő aljzat minden burkolási munka alapja. Hogyan kell használni az gyorskötő aljzatkiegyenlítőt és mit érdemes tudni róla? Valóban önterülő, vagy ez a kifejezés félrevezető lehet? Nézzük meg a legfontosabb tudnivalókat ezzel kapcsolatban!
Mikor szükséges a gyorskötő aljzatkiegyenlítő használata?
Mint abból elnevezéséből is következtethetünk, az aljzatkiegyenlítő elsődleges célja az aljzaton lévő felületi egyenlőtlenségek, rések és repedések kiegyenlítése, eltüntetése. A megfelelően sima és egyenletes aljzat elengedhetetlen ahhoz, hogy a később rá kerülő burkolatot hosszú éveken keresztül, kompromisszumok nélkül tudjuk használni.
Az önterülő beton használata előtt nem maradhat el a megfelelő tervezés, mint ahogy ez a legtöbb építőipari tevékenység esetében a nulladik lépést jelenti. Számba kell vennünk annak a helyiségnek vagy területnek a tulajdonságait, ahol a gyorskötő aljzatkiegyenlítő felhasználásra kerül majd. Alapvetően beszélhetünk kültéri és beltéri típusokról.
Kültéren elhelyezkedő felület értelemszerűen sokkal jobban ki van téve az időjárás viszontagságainak, adott esetben a nagyobb hőmérséklet ingadozásoknak vagy a fagypont alatti hőmérsékletnek – ilyen esetben érdemes megfontolni a fagyálló kültéri aljzatkiegyenlítő használatát. Más szempontból nincs nagy különbség a beltéri és a kültéri helyiségek aljzatkiegyenlítése kapcsán.
Arra kell még odafigyelni, hogy kültéren érdemes nagyjából 3 százalékos leejtést biztosítani, hogy a csapadékok adott esetben el tudjanak folyni, ne álljanak meg a felületen, hiszen ez nem csak kellemetlen, hanem balesetveszélyes is lehet egyben. További szempont, hogy nedvszívó vagy nem nedvszívó felületen fogjuk használni, hiszen szintén eltérő típusok jelenthetik a jó megoldást egyik vagy másik esetben.
Mit érdemes tudni a gyorskötő aljzatkiegyenlítő használatáról?
A gyorskötő aljzatkiegyenlítő és az önterülő beton kifejezések ugyan utalnak ennek az anyagnak a legfontosabb tulajdonságaira, ugyanakkor egy kicsit félrevezető is lehet ez az elnevezés, különösen az önterülő része. Ez nem jelenti azt, hogy a megfelelő arányokban kikevert folyadékot csak ki kell önteni a kiegyenlíteni kívánt aljzatra és innentől kezdve önmagáról elvégez minden szükséges teendőt.
Valamennyi szakértelmet és hozzáértést ugyanis igényel a megfelelő használata, különösen a sima és egyenletes eloszlatása a felületen. Az önterülő kifejezés elsősorban a korábbi, lényegesen körülményesebb megoldásokhoz képest értelmezhető. Első lépésként azonban portalanítani és alapozni kell az aljzatot, hogy az önterülő beton ne kössön meg túl hamar és lehetséges legyen az egyenletesen eloszlatni a felületen.
A kikevert gyorskötő aljzatkiegyenlítőt egy öntéssel kell felvinni a felületre majd megfelelően eloszlatni ott. Számít a sebesség, hiszen viszonylag gyorsan megköt, ezért valamennyi rutint igényel a használata. Általában 2 – 2,5 centiméter vastagon érdemes felvinni a felületre, de ez típusonként változhat, amelynek minden esetben érdemes utánajárni. A szerszámokat tekintve egy glettvas hasznos eszköz lehet a gyorskötő aljzatkiegyenlítő megfelelő elosztásához és simításához, majd egy úgynevezett tüskés hengerrel érdemes átmenni az egész felületen, hogy az esetleges légbuborékokat is legyen módunk eltüntetni.
Innentől kezdve pár óra szükséges az anyag száradásáig, majd ez után lehetséges a megmaradt kisebb felületi egyenlőtlenségek eltüntetése. Mindegyik önterülő beton kicsit más és más, de a csomagoláson minden esetben hasznos információkat kaphatunk a szükséges keverési arányokról és az anyag kiszáradására vonatkozóan is.
