Aki még nem csinált ilyet, annak a csempe fúrása felér egy szívműtéttel. Elég egy rossz mozdulat és a drága burkolat elrepedhet, vagy egész darabok pattanhatnak le belőle. A csempe fúrása viszont nem számít nehezebb feladatnak, mint más anyagok esetében, csupán fel kell szerelkeznünk az ehhez szükséges eszközökkel és ismernünk kell néhány alapszabályt, melyek alkalmazásával tökéletes eredmény érhető el.
Miért van szükség a csempe fúrására?
Ha felkerül az új csempe, akkor végre szájtátva gyönyörködhetünk a kifogástalan burkolatban, majd szembesülünk a ténnyel, hogy csak jó lenne valamilyen módon kihasználni a rendelkezésünkre álló területet. Itt jó lenne egy polc, amoda nem ártana tenni egy fogast, tükröt, WC papír tartót, a konyhába mágneses kés tartót stb.
De mégis mivel fúrjuk át repedésmentesen a csempét?
Hátrébb az agarakkal! A felrakás után ugyanis el kell telnie némi időnek a teljes száradáshoz. Csak ezután vegyük elő a célszerszámot, amivel átfúrható a csempe. A tévhittel ellentétben ez tényleg nem egy bonyolult dolog és nem kell szakembert sem hívni, ha a rendelkezésünkre állnak a megfelelő eszközök.
Mire van szükség a csempe fúrásához?
Elsősorban bátorságra, nyugodt vérmérsékletre, egy vékony vídia fúrószárra, illetve egy vastagabbra, ami megfelel a behelyezni kívánt tipli méretének. Az ütvefúrást pedig egyértelműen el lehet felejteni, amennyiben nem szeretnénk egy az egyben leverni a friss burkolatot a falról.
Persze a fúrás megkezdése előtt, azért ne felejtsük el bejelölni a leendő furatok pontos helyét. Ezt követően pedig ellenőrizzük a mérés helyességét, mert senki sem szeretné feleslegesen kilyuggatni a csempét. Egy vízmérték, mérőszalag és természetesen valamilyen jelölő szerszám is szükséges lesz a pontos mérés elvégzéséhez.
Amikor minden készen áll, akkor kezdődhet a fúrás. Aki már próbálkozott csempe fúrással, az megtapasztalhatta, hogy a teljesen sík felületen, milyen könnyen elcsúszik a fúrószár. Ezért kell előlyukat fúrni és itt jön képbe a vékony fúrószár.
Elég körülményesnek tűnik, nem? Miért nem lehet egyszerűen pontozót használni? Lehetni lehet, de akinek nehezebb a keze, az könnyen felteheti a pontot az „i“-re és elrepesztheti a csempét, vagy lepattinthat a mázból egy darabot. Lassú fordulatszámon fúrjuk át a csempét a vékonyabb fúrószárral majd, ha ezzel megvagyunk, akkor következhet a vastagabb, megfelelő méretű fúrószár.
Ha a csempe mögött betonfal található, akkor az átfúrást követően, óvatosan már lehet használni az ütvefúró funkciót, vigyázva arra, hogy a fúrószár mindvégig merőleges maradjon a felületre. Ellenkező esetben a keletkező feszültség miatt szintén elrepedhet a csempe.
A széleken hasonlóképpen kell eljárni. Ha a csempe szakszerűen lett felragasztva, akkor nem lesz baj. De ha a szélek alatt üreges hely található, akkor megvan rá az esély, hogy letörik. Ez viszont már annak a hibája, aki a burkolást végezte, mivel nem terítette el egyenletesen a ragasztót.
Fontos, hogy a csempe fúrása előtt győződjünk meg arról, hogy nincs villany-, vagy vízvezeték a fúrószár útjában. Ezt egy keresődetektorral könnyen be lehet mérni.
Csempe körkivágóra is szükség lehet
Sőt minden bizonnyal szükség lesz a csempe körkivágóra, mert ezzel kell kialakítani a fali csatlakozók helyét. Továbbá a csövek körül is esztétikus kialakítást eredményez a csempe körkivágó használata.
Már csak az a kérdés, hogy milyen érdemes választani, mert ez a terület is komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt évek során. Ne hagyjuk magunkat átejteni, ugyanis a lyukfúró és a körkivágó egy és ugyanazt az eszközt jelöli.
Manapság érdemes gyémánt lyukfúrót választani a feladathoz, mert az évek során a kerámia lapok is számos változáson mentek keresztül. Ellenállóbbak és keményebbek lettek. Ilyen anyagok esetében már el lehet felejteni a hagyományos, keményfémlapkés alkalmazását.
A lyukfúráshoz használjunk sarokcsiszolót, ezért vásároljunk olyan gyémánt lyukfúró fejet, ami ehhez csatlakoztatható. A fúrógép nem ajánlott, mert kevésbé lehet stabilan tartani a csempe fúrása közben, szemben egy oldalmarkolattal rendelkező sarokcsiszolóval.
